Bede Fazekas Anna:
EGYBŐL HÁROM
A szereplők nem csak egy karaktert játszanak, zenélnek, táncolnak, báboznak, épp
amit megkíván a cselekmény. De legfőképp, amitől jól érzik magukat. A nézőket be lehet
vonni a játékba, akár díszletnek használni, pl. ha el akar bújni valaki, minél több impulzus
éri őket, annál fontosabb részévé válnak a cselekménynek.
SZEREPLŐK
Fulvia, mesélő
Pietra, mesélő
Caprice, játékmester, bábos
Volante a grófnő
Valentina a húga
Francesca a szobalánya
Simona, konyhalány
Damianó a gróf
Piero a szolgája
Mita, komorna
Leola, komorna
Donetta, komorna
Fabia, a jósnő
Nicoló a kertész
Miléna , a gróf lánya
Elda, a gróf lánya
Concetta
Salvó, piperkőc
Terra
A játszók és a nézők az aulában gyülekeznek, ha a játszóknak van kedve, már zenélhetnek
is. Ezt a gyerekek megírhatják, az adott hangszerekre. Egyszerű recitativo, amivel elkezdődik a
játék. Az előadás folyamán széles gesztusokat, mozgásokat kísérheti ütős hangszer, triangulum,
„szinkronizálással” segíthetjük a karaktereket, pl., ha álruhában vannak. Az új helyszínre való
átjutást kikiáltók, zene kísérheti. Nem a megírt történet a fontos, hanem az ebből fakadó
helyzetkomikum, helyzetgyakorlat, amit kitalálhatnak a szereplők a játszótársakkal a tábor ideje
alatt. Ha szükséges díszletjelzés, azt drapériákkal, a gyerekek által megformált tárgyakkal, pl. szék,
fa, szökőkút jelezhetik. A kiosztott feladatokon is lehet értelemszerűen változtatni, főleg ha az
érdekesebb, viccesebb a leírtnál. Ugyan így a szövegben is bármilyen változtatás eszközölhető.
A bevezető verset lehet egy valakinek mondani vagy énekelni, de ha többen, akár
soronként éneklik, az még jobb. Vagy együtt az egészet, lehetnek szólamok is.
Mindenki Amit most itt láttok –halltok,
pont így történt az eset.
Akit érdekel figyeljen,
akit nem, az elmehet.
Szolgák – úrnők, urak – szolgák,
rang nem jár mindig ésszel,
példánk mutatja is rögtön
hasad fogod, kifekszel.
És a végén egy tanulság
mindenképpen vonható,
társulatunk tehetsége,
semmihez sem fogható.
Caprice Kezdődjék hát, nagy tapsot! Kérem mind a szereplőket, ez
pedig a tenyészkörzet.
Elda, Miléna, Pietra Mi van? Micsoda? Tenyészkörzet?
Caprice Hát, nem. Csak olyan jó szó! És rímmel.
Tenyészkörzet..Mondjátok! Íz-
lelgessétek! Csócsáljátok! Tenyészkörzet. / nézőkkel is/
Te- nyész- kör- zet! Te –nyész – kör –zet!
Terra A jó édesanyáddal szórakozz! / lehet egy kis fenéken
billentés, megkergeti Capricét/
Caprice / futtában a nézők között/Nem érti a tréfát!
Fulvia Íme, a grófné és komornái. Volantét leginkább a gróf
hóbortja bosszantja, ki nem állja a vadászatot. Fácán
ebédre, vacsorára, sörétből jut mindenki tányérjára.
Megjelenik Volante, három komornájával. Mita, Leola, Donetta. Jó széles mozdulatokkal. Az
egyik fésüli, a másik púderozza az arcát, harmadik legyezi, mindeközben Volante fel –le járkál
idegesen. Ketten a játszók közül ablakot formálnak a kezükkel, a grófné ezen tekint ki. Egy- egy
„ah” hangot hallat, a komornák erre „jajj, jajj”- al válaszolnak, ebből csinálhatnak egy kis
kánont, amibe időnként egy madárfütty is behallatszik. Caprice gondoskodik a hangokról,
hanghatásokról.
Fulvia De van más is, mitől dúlt e del nő. Itt a húga, a retten-
tő, kinek éles nyelve fájó sebet ejt a férfi elmén, s a férfi
elmén. Ki kéne házasítania, de nem termett még oly dalia,
ki tűrné a kritikát, az élcet, így a legtöbb lelécelt.
Ezalatt megjelenik Valentina, húzza maga után Fabiát, a jósnőt, akinek nem akaródzik vele menni.
Volante Mi az? Miért törsz rám kora reggel?
Valentina Ezt találtam a kertben. Itt ólálkodott ablakod alatt.
Fabia Nadszága! Küldött értem, jöttem. Nézzem a kisz tenyerét!
Fabia látja a jövőt. Mutassza cak.
Mindenki a jósnő köré gyűlik, látjuk, ahogy Volante kezét Valentina eltolja és a magáét
nyújtja Fabiának.
Fabia Á! Látom! Harag, büntetész, de minden jóra fordul….
mikor azs egyből három lesz.
Volante Mit zagyválsz?
Valentina Minden szavad, mint a szamárbőgés oly bölcs. És mikor lesz
az egyből három? Egyből? Vagy egy –ből három, s máris
mínusszal zár az egyenleg?
A kép kimerevedik, Pietra beszél, a nézőket átfordítja a másik oldalra, ez lehet abszolút
improvizáció, de meg is írhatjuk. Damianó áll, mintha puskát fogna a kezében és agyaggalambok
helyett papírtányérokra céloz, amiket Pieró dob fel. Hangokat lehet alájátszani.
A jelenet közben a másik jelenet szereplői kimennek a játéktérből.
Damianó Hadd halljam még egyszer.
Pieró 47
Damianó Hangosabban.
Pieró 47! / félre, a közönségnek/ Hogy égnél el a máglyán!
Damianó Mit dünnyögsz?
Pieró Vesszen minden fácán!
Damianó Jól beszélsz.
Pieró Gyomrom tanított.
Beszalad Miléna, Elda, puszit adnak Damianónak. A kép kimerevedik.
Pietra Íme a gróf. Nem tudni együgyűsége vagy puskája veszé-
lyesebb. Szolgája, Pieró. És a jövő fényes nemzedéke,
Damianó két szemefénye.
Damianó Énekeljetek szépen papának!
Miléna és Elda énekelnek és táncolnak. Ezt kitaláljuk a próbákon. A dal végén Francesca próbál
utat törni a nézők között. Pierót keresi. Caprice zenél vagy ő a ritmus.
Francesca Elnézést, bocsánat! Szabad? Pieró!….Merre vagy? Pieró!
Itt átalakulhatna piaccá a tér a nézőkkel együtt, Nicoló, Concetta, Pietra kosarakból kínálhat-
nának almát, igazit esetleg. licitálhatnak egymásra, kié szebb, érettebb, mosolygósabb. Ez is lehet
improvizáció. Ha valaki tud zsonglőrködni, labdákat dobálhat. Francesca és Pieró megtalálják
egymást a tömegben.
Pieró /befogja Francesca szemét / Na, ki vagyok, csibém?
Francesca Ó, ezt a szép, nagy, puha ….orrot felismerem! Te csak
Salvó lehetsz, kedvesem!
Pieró Micsoda?
Francesca Csak tréfálok. Menjünk egy csöndesebb helyre. A
grófnő….egész nap könnyeit nyelte. Segíts megtudnom,
mi lelte.
Ezzel kiszaladnak a játszó térből. Közben megjelennek a zenészek, Mita, Leola, Terra és a
mesélők szövege alatt és a helyszínváltozás közben kis dallamot játszanak, kísérik a nézőket, ki a
belső udvarra. Közben…
Pietra Haladjunk, jöjjenek, új helyszíne lesz a jelenetnek. Á, itt
van Simona. Hova rohansz, te lány? Nem tudod, hogy ven
dégek vannak?
Simona Má, hogyne tudnám. Hajnal óta nyaggat asszonyom. Kész
lázálom! Jött-e a halas, hozták a bort? Letöröltem a port? A kertbe futok, ződségér. Inkább a körmömmel kaparom ki a répát, mint 47 fácán egy tálcán…
Ezalatt kiérnek az udvarra. Fulvia, Pietra elrendezik a nézőket, hogy mindenki jól lásson.
Ha meg lehet csinálni, kellene két színész, akik szobrot formálnak az udvaron, emelve
a látványt. Lehet vizet köpő szökőkút is, csak bírjuk fantáziával. A jelenet végén majd teljesen
civilben kimennek a nézőkkel. Pici játék annak, aki észreveszi. A zenészek
abbahagyják a muzsikát. Az egyik asztalnál Salvó, újságot olvas, néha körbe- körbe néz,
mintha várna valakit. Simona elszalad mellette. Feltekint.
Simona Nicoló! Nicoló! A répáér gyöttem, meg zellerér. Nicoló!
/leszalad a pincelépcsőn/
Salvó ismét az újságba feledkezik. Nicoló vagy egy bokor mögül bújik elő, vagy lemászik a létrán.
Meglátjuk, mit ad a tér és a biztonság. Megáll Salvó előtt, azt hiszi ő szólongatta.
Nicoló Itt vagyok.
Salvó Én is.
Nicoló Tessék.
Salvó Mit?
Nicoló Amit akar.
Salvó Hát kérem, hozzon egy chateaubriand –t, közepesen át-
sütve.
Nicoló Én kertész vagyok.
Salvó De én nem vagyok vegetáriánus.
Nicoló Akkor miért hívott?
Salvó Nem hívtam.
Nicoló Tisztán hallottam, Nicoló, Nicoló….
Concetta jön, Caprice „kiüti a lépéseit, vagy más hangokat is adhat.
Concetta Nicoló! Tünj el innen! Miért zavarod Salvó urat az
olvasásban? Na! Hess, hess, hess!
Nicoló elmegy. Concetta leül Salvó asztalához. Fulvia és Pietra, akik a közönség soraiban álltak,
most megszólalnak.
Pietra Fulvia! Ki ez a nő, aki Salvó a piperkőc asztalához ült?
Fulvia Concetta. A grófnő régi barátnéja. Nincs oly téma, melyhez
szólni ne tudna, ismer mindenkit és mindenki titkát. Ha
híreket akarsz, hallgasd Concettát.
Pietra Kincset ér az ilyen ismeret. Hisz csak 300 év múlva lesz
internet. Szóval, bekapcsolnád?
Fulvia elővesz egy távirányítót és kapcsol. Concetta szinte levegő nélkül beszél.
Concetta ….mert Damianónak már elfogyott a türelme. A grófnő
húga, a kis lepcses szájú, neveletlen, idejét nem tudni mióta,
él nővére és a gróf nyakán. Kész, vége, ha nem kell egyik
kérő sem, Damianó úgy döntött, majd ő letöri az eke szarvát,
maga adja férjhez. De úgy, hogy a pimasz megtanulja, s
térjen észhez. Mindenkiben talált hibát? Majd megbecsüli a
kertész kalyibát. Ott fog élni, ha oltárhoz Nicoló vezeti. Jó kis
móka….persze a grófnő kiborult, hogy ura elborult.
Könyörög, ne alázza így Valentinát. Találjon más
perspektívát. Jó, mi? Na, pá! Viszlát!
Salvó ….az eke szarvát? …..de hisz én szeretem Valentinát! Bár
gúnyol, olcsó viccei céltáblája vagyok…..
Simona caplat végig az udvaron, a nézőkhöz fordul.
Simona Nem látták Nicolót? / megy vissza az épületbe/ Nicoló!
Salvó /feláll a székből/ és olyan édesen suttogja: Útállak, te pojáca!
Ő boldogságom kovácsa! /kiszalad a tömegen át/
Nicoló Már megint ki kiabált? Önök? Mert itt, nem látok senkit!
/ az asztalok és székek felé mutat/ Most elárulom
legféltettebb titkom, jöjjenek közelebb, nehogy valaki
meghallja. / Caprice hangján ordít/ Szerelmes vagyok! Beléd
zúgtam, Leola! / ismét saját hangon/ S szíve értem dobog,
hamarosan házasok, leszünk! / befut az épületbe/
Caprice Hamarjába’, nézzünk a grófné szobájába, menjünk. Zajt ne
csapjanak, nincs helye, csak a panasznak.
Caprice, Fulvia, Pietra átkísérik a nézőket a nézőtérre. Ott már látni a grófnét, amint egy székben
ül. Mita és Donetta 1-1 bábut tartanak a kezükben, Leola kifeszít egy darab anyagot, mintha
az lenne a képzeletbeli paraván, persze a bábozók látszanak. Ez egy kis pszichó játék. Volante kétségek között nézi.
Leola …és te, haragos Volante mit mondasz férjurad döntésére?
Mita Nem szólok semmit. Valentina főjön saját levében. Ennyit.
Leola …és te, megbocsájtó Volante?
Donetta Büntetni, mert kevély? Rátarti? Neki fontos a jó parti. Nem
ezt verték a fejébe?
Mita Bár a fejét verték volna. Deklarálok: ennyi gúny sok!
Donetta De egy kertész? Így megalázni! Hogy fog majd bálba járni?
Uram döntését furfanggal ütöm el……
Mita Most már ellenszegülni is mersz? Házasságod húgodért
feláldozod?
Donetta bábuja ütni kezdi Mita bábuját.
Donetta Elég! Fogd be a szád!
Mita Te fogd be!
Donetta Nem, te!
Volante /hozzájuk vág egy párnát/ Mindenki fogja be! Hagyjátok
abba!
Leola Asszonyom nem tetszik a dráma tárgya? Pedig az élet írta! A
keserű élet! / a nézőkhöz/ Én veszítem szerelmem. Egy pók
potrohú fácánleső és egy nagy pofájú becsmérlő miatt.
Volante Hívd Francescát! Mita, Donetta! Ti szaladjatok Terráért!
Fulvia De mielőtt a grófnő tervét végrehajtja, megjelenik Pieró, a
gróf szolgája.
Pieró fulladozva érkezik, mint aki nagyon sokat futott. Az utolsó métereket a tömegen át lassítva
is lemozoghatja, zenei kísérettel, mint a maraton futó a cél előtt.
Pieró Madamma! Végleges uram szándéka. Esküvő lesz még ma
éjszaka! Parancsa, hozd húgod éjfélre a lugasba.
Francesca és Terra lépnek be.
Volante Ó, Francesca, segíts! Csak furfang menthet meg szerelmest,s
szerelmét.
Pietra Töprengtek, tipródtak, ötletek röpködtek. Ezt megtartották,
azt elvetették. Hívták a jó szerencsét…..
Ezalatt, vagy felváltva a szöveggel látjuk Volantét, Francescát és Pierót, Terrát ahogy fel-alá járkálnak,
megállnak, összedugják a fejük, bólogatnak, aztán elkomorulnak, dolgoznak az agysejtek.
Caprice Végül meg lett a terv, a csali csel. S hogy beválik-e? Várjuk az
éjfelet. Kövessenek.
Sötét lesz, csak a színpadon dereng nagyon halvány fény, a nézők elindulnak a színpad felé, közben
hallatszik egy kis nyikorgás, sikkantás, huhogás, fura állati zajok – nem kell sietni – . Caprice,
Fulvia és Pietra kezében lehet egy –egy zseblámpa, amivel persze a plafont pásztázzák. Ebben a
vésztjósló helyzetben szólal meg a nézők között Fabia a jósnő.
Fabia Rágjam ki a drága sivét, tőlem megtudhatja a jövőjét!
Jósolok néhány garasér! Mutassa a tenyerét! Kinek mondjam
mi van megírva? Szíp szőke herceg, aj,de hosszú azs
életvonala!
Terra Szabad? Elnézést mindenkitől! Gyere nagymama, most nem
kell a jósda. Itt eldőlt a szerelmesek sorsa.
Lassan mindenki felér a színpadra, Fulvia, Caprice, Pietra segítenek a nézőknek elhelyezkedni.
A színpadon már ott áll, mint esketési ceremónia mester a gróf, mellette Volante és sorban az
összes szereplő.
Ha a nézők nagyon sokan vannak, akkor lent maradnak a nézőtéren. Ez szintén improvizációs
lehetőség. Miléna, Elde, Concetta, mint koszorúslányok és mint kórus. 3 fátyolos lány vonul be
és három álarcos fiú. Nem látni az arcukat. A fátylakat Mita, Donetta és Terra fogja. Ezalatt szép
ének hallatszik, Mita, ha fuvolázik, majd kitaláljuk, ki fogja a fátylat helyette.
Damianó meglepetten néz Volantéra, nem érti hogy lett egy esküvőből három!
Damianó Ez mit jelentsen? Esküvőből egyet terveztem.
Volante Drága uram! Mit számít! Végtelen jóságod kegyet
gyakorolhat ma éjszaka. Add áldásod három nászra!
Emlékezz, mily szaporán vágytunk mi is erre, kiéhezve.
Damianó Nos, kívánságod szerint, legyen. Lépjen elő a három pár.
Valentina!
Valentina Jelen!
Damianó Nicoló!
Nicoló Jelen!
Damianó S ki a másik négy idegen?
Volante Azt kérték,most még titok legyen.
Damianó Nem látom át, ki –kinek a párja, találjátok meg egymást,
kezdjük a szertartást. Az arák akarják hites…
Valentina, Leola, Francesca egyszerre Akarják!
Damianó A vőlegények szintúgy?
Salvó, Nicoló, Pieró egyszerre Ugyanúgy!
Damianó a nézők felé fordul Nos, ha valakinek kifogása van e frigy- ek
ellen, most szóljon, vagy hallgasson. / nézőkhöz/ Nos?
Senki?…Várok….
Terra Gróf úr! Siessen! A fővadász üzeni, épp kezdődik a fácán
dürgés. Tele madárral a cserjés.
Damianó Nem várok. Rám ruházott hatalmamnál…bla, bla, bla,
házastársak vagytok. Maszkok, fátylak hulljatok, most már
én is kíváncsi vagyok!
Mindenki leveszi azt, ami az arcát eltakarta, ott áll Leola, Nicolóval, Valentina Salvóval és Francesca
Pieróval. Grófné szélesen mosolyog, Damianó értetlenül néz az egybegyűltekre, aztán a grófnéra.
Fabia Tínyleg jós vagyok! Megmondtam! Így less egyből három! Est
én tuttam előre! Nem tuttam? Húgockája kételkedet!
/nézőkhöz, kiesve a szerepéből/ Előadás után 30%
kedvezmény jár a tenyérjóslásért.
Fulvia Egy szép befejezés kéne.
Miléna Ha mi árnyak nem tetszettünk, ne lássatok hibát bennünk;
Elda gondoljátok: merő álom, ami zajlott-e deszkákon.
Concetta Ezt a semmi játékot, mely csak szendergést adott,
Mita tőlünk zokon ne vegyétek: jóvátehető e vétek.
Donetta ha most nem is voltunk nagyok, ígérem: ha nem fütyültök
Simona máskor jobbak leszünk. Kis csapatunk gondol rátok,
Mindenki Tapsoljatok jó barátok!
Mindenki fent van a színpadon a jelenet okán, meghajolnak a szereplők, az odakészített
hangszerekkel kezdődik a zene, ha akarunk írhatunk hozzá dalszöveget, valami kis egyszerűt
és elindulnak a szereplők kifelé.
vége